“Meg kell szakítani az ördögi kört…”


Az államtitkár szeretné minél több iskolában elterjeszteni a hejőkeresztúri programot.

BÜKKARANYOS. Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár nyitotta meg a tanévet augusztus utolsó napján a bükkaranyosi és a hejőke­resztúri iskolában. Azért épp itt, mert ezek az iskolák sikeresen nevelik és oktatják együtt a különböző családi környezetből érkező gyerekeket az úgynevezett komplex instrukciós program segítségével.

Czibere Károly államtitkár

Sikerült-e megismernie a Hejőkeresztúrban, valamint az itt, Bükkaranyoson folyó oktatási-nevelési programot?

CZIBERE KÁROLY: Nem akkor kezdtem ismerkedni ezzel a módszerrel, amikor államtitkár lettem, hanem jóval korábban. Államtitkárként azonban kivételes lehetőség számomra, hogy még közelebbről megismerhetem ezt a pedagógiai programot. Fontosnak tartom a még szélesebb körben történő megismertetését és elterjesztését. Hiszen olyan értékei vannak, amelyek nem ígéretek, nem egy olyan projekt, amit most kezdenek, és hátha lesz belőle valami, hanem már bizonyított, már hozott szakmai teljesítményeket, eredményeket. Ilyenkor a felzárkózásért felelős államtitkárnak feladata és kötelessége, hogy igyekezzen azt a paradigmaváltást, amit ez a program jelent, minél több iskolában bevezetni, valamint eszközöket adni ahhoz, hogy minél több iskola ezt használja. Az iskolaügy nem hozzám tartozik, ugyanakkor a felzárkózás legfontosabb kérdése, hogy a hátrányos helyzetet hogyan lehet megtörni. De miután a hátrányos helyzet komplex jelenség, és nagyon sok összetevője van, amelyek egymást erősítik, ezért csak úgy lehet a felzárkózás ügyében eredményesen küzdeni, ha ezt a hátrányos helyzetet előidéző, nyomorba lehúzó ördögi kört megszakítjuk. És annak a legfontosabb eszköze a minőségi oktatás, valamint az ehhez való hozzáférés javítása. Azért is örülök, hogy itt és Hejőkeresztúrban fogom megnyitni a tanévet, mert ezek az iskolák pont azt az üzenetet erősítik, hogy igen, lehetséges szegregáció nélkül megszakítani ezt az ördögi kört. Hamis minden olyan beállítás, ami azt sugallja, hogy ez lehetetlen.

Ennek a módszernek úgy tudom, van már középiskolára kifejlesztett programja is. Annak van jövője?

CZIBERE KÁROLY: Nagyon remélem, hogy lesz jövője. Most a munkatársaimmal ezt szeretném megvizsgálni, hogy hogyan lehet az oktatási kormányzattal együttműködve a programot tovább szélesíteni. A köznevelés rendszerében az elmúlt években az állami fenntartási szerep megnövekedése talán minden eddiginél több esélyt kínál arra, hogy a korábbiakhoz képest eredményesebben lehessen felvenni a harcot a hátrányos helyzet továbbörökítésével szemben.

A kelet-magyarországi nagyvárosokban egyre nagyobb probléma a szegregáció. Ennek részben az az oka, hogy az egyházi fenntartásba került iskolák ilyen vagy olyan módon megszabadulnak a hátrányos helyzetű gyerekektől. Hogyan lehet ezen változtatni?

CZIBERE KÁROLY: Részben azért is vagyok itt. A felzárkózás-politikának az egyik központi eleme az, hogy nem szabad elhinni és felülni annak a hangulatnak, hogy nem lehet együtt nevelni a különböző családi környezetből érkezett gyerekeket. Nem szabad felülni annak a közhangulatban is igen erős véleménynek, hogy ez reménytelen, hogy az erre fordított közpénz kidobott pénz. Hogy ennek nincs semmi jövője, kilátástalan. Mert nagyon sokszor ezt hallani. Én ezért is kezdtem az államtitkárságom elején országjárásba, hogy felhívjam ezekre a figyelmet. Azért látogattam el különböző helyekre, mert ott olyan szakmai műhelyek és modellek működnek, amelyeknek már eredményei vannak. Tehát nem majd valamikor 30 év múlva remélünk valamit, hanem már most látjuk az eredményt. Gondoljon bele, hogy 11 évvel ezelőtthöz képest a hejőkeresztúri iskolában a legfontosabb alapkészségek terén (írás, olvasás, matematika) megháromszorozódtak az elért pontszámok, és ezzel az országos átlag közelébe került a diákok teljesítménye. Ezek olyan tények, melyek nem ígéretek. Tehát amikor azt kérdezi, hogy mi a megoldás, akkor azt lehet mondani a fenntartó Kliknek és az egyházaknak is, hogy szeretettel ajánljuk azokat a megközelítési módokat, módszereket, modelleket, amelyeket a szakma már kifejlesztett ilyen-olyan műhelyeiben.

Nem nehezíti-e a felzárkózást, hogy az iskolakötelezettség határát leszállították 18-ról 16 évre? Egész osztályok hiányoznak a középiskolákból, mert a szülőnek olyan nagy terhet jelent a gyerek iskoláztatása, hogyha nem kötelező, akkor nem áldoz erre.

CZIBERE KÁROLY: A korhatár kérdése fontos kérdés, de ennél is fontosabb, hogy mi az az ösztönző, ami továbblendíti a következő oktatási fokozatba a gyermeket. Pontosan ezért van az Útravaló ösztöndíjprogramunk, ami az általános iskolás gyereket továbblendíti középiskolába, a középiskolást egyetemre, az egyetemen pedig továbbkíséri.

Csak az a baj ezzel az ösztöndíjjal, hogy félévenként kapják a diákok, sokszor azt is hatalmas csúszásokkal, a szülőnek viszont havonta kell megvennie a bérletet, vagy enni adni a gyereknek.

CZIBERE KÁROLY: Ha arra van szükség, hogy a pénzeket folyamatosabban utaljuk, akkor azt fogjuk tenni. Mert nem szabad hagyni, hogy pusztán amiatt, hogy lecsökken a korhatár, ez automatikusan azt vonja maga után, hogy jelentős gyermektömegek elessenek a továbblépés lehetőségétől.

Hegyi Erika
khe@eszak.hu